Demeter Sándor és Demeter Beáta versei

in Demeter Beáta, Demeter Sándor, Versek, Kultúra

Demeter Sándor és élete-, lelke társa, a felesége, Demeter Beáta versei

Fogadja mindenki olyan szeretettel, ahogyan azt megalkották!

Demeter Sándor
Kél a Hold

 

Messzire sodródtam én,

Sok verset megírtam,

Érintsétek meg őket,

A történelem „lombján”.

 

Ó, mennyit szenvedtem,

Míg utam ide ért-

Tinéktek szánom verseim,

A szépet és borút megdaloltam.

 

A fájdalmam magjában,

Reménysugárral az égen,

Élet volt körülöttem,

Kél a Hold az erdő tarján.

 

Ó, vég mondd: miért”

Miért hunyom két szemem?!

S fekszem örökbe dermedten,

Csak a szó éltessen!

 

Demeter Beáta

Fehér éj

 

Tudod, télen hallgatag vagyok,

Mint domboldalak, a fehér sírhalmok.

Nézem a tájat, nyugalom él bennem,

Én nem vagyok rideg, hisz nagyon szerettem.

A mai napig él bennem az érzés,

Te közömbös vagy, ez már nem is kérdés.

Hiába akarnék most tavaszi virágot,

Régóta kergetek általam szőtt álmot.

 

Hideg van-, úgy érzem.

Miért jó így?- Kérdezem.

Megfagyott szívedet mi engedi már fel?

Gondodat, bajodat mikor mondod hát el?

Csak hallgatsz,

-Talán hallasz!?

Fáj nekem, oly csend él köztünk,

Indulj el, a hó is ropog ha lépünk!

 

Az érzelem útján megtorpanni látszol,

A magány nem jó, dideregsz fázol.

Emlékezz, mily hideg volt arcodon két kezem!

  • Jó volt tested melegét éreznem.

Megtöltötte lelkem kedvvel és örömmel.

Nem akarlak én, foggal és körömmel!

Mit adhatnék; szerelem, hűség hozzád,

Simogatnám mindig, vidám, meleg orcád.

 

Gyógyíts meg engem,

Bűnöm hogy szerettem!

Menni akartam én messzire,

De él bennem csókjaid íze.

Nem megyek, maradok,

Van, amit adhatok!

Szép a tél, fehér éj,

Sohasem feledjél!