Hegyalja 2012

in fesztivál, Hegyalja 2012, Hegyalja Fesztivál, Majer János, Rakamaz, Tokaj, zene, Alternatív

Kulcs a Fesztiválhoz!

(Hegyalja 2012 nézőpontjai)

 

Írta: Petrusák János (www.pegazustv.hu)

 

Be kell vallanom, ez volt életem első fesztiválja! Nem csupán a Hegyalján, hanem bármiféle nagy könnyűzenei fesztiválon sem voltam még eddig. Én, személy szerint a felfedező izgalmával vártam az eseményt, és hálás vagyok a Hegyalja Fesztivál szervezőinek, hogy „bekukkantást engedtek” rendezvényükre.

Újságíróként (Magyar Újságírók Közössége R-1548) jól tudom, előbb illő felkészülni az eseményből, amelyről majd tudósítani fogok.

„2000 óta minden év júliusában megtartják Északkelet-Magyarország legnagyobb zenei rendezvényét, a Hegyalja Fesztivált. Bár a helyszín a Tisza rakamazi partján található, közelebb esik Tokaj belterületéhez, a vasúton utazók is többségében a tokaji állomáson érkeznek és távoznak. A fesztivál jelentős forgalmat hoz a város pincészetei, vendéglátóipari egységei, szálláshelyei számára. Az utóbbi években a Paulay Ede Színház is együttműködik a szervezőkkel, a fesztivállátogatóknak kedvezményes előadások és kiállítások rendezésével.” – írja a „mindent tudó” Wikipédia.

Tehát, számoljunk csak, az idei akkor a 13. fesztivál a Hegyalján. Ha pedig valami 13 esztendeje működik, akkor annak a rendezvénynek valamit tudnia kell!

Én, mint oknyomozó újságíró a TITOK után eredtem.

Amit a Hegyaljáról és szervezőjéről az interneten megtudhattam, az úgy hangzik, hogy profi a „tálalás”, jó honlap, érthető menüpontok, bár néhol kissé a szövegek szájbarágósak, de hát mindenki maga tudja, kik a „fogyasztói”. Ezekkel a Hegyalja Fesztivál „fogyasztókkal”, legalábbis közülük néhányakkal, kisebb csoportokkal már a vonaton találkoztam. (Egyrészt ezen fesztivál-felderítés miatt mentem vonattal és nem kocsival, másrészt ez így olcsóbban kijött Nyíregyházáról,  hiszen félárú alkalmi menettérti jegyet kellett vennem, hála ezért is a fesztivál szervezői és a MÁV együttműködésének, továbbá ugye Tokaj a bor városa, így lüke az, aki ott van, és nem kóstol a helyi aranyból, a furmintból, szamorodniból, vagy aszúból. Ilyen sorrendben kell inni!)

Tehát a vonat. Úgy háromnegyed óra Nyíregyháza-Tokaj személlyel, amit az ifjak jól kitöltöttek: nem csupán a szerelvény, hanem egész út tudhatta, hová mennek. (Ez is talán egy sajátságos reklám? Ki tudja!)

A jegyellenőr hölgy, harmincas, jó nagyot nézett rám, látva jegyem. Nem nagyon hitte nekem, hogy én szövetgatyában, vasalt ingben fesztiválozni megyek. Akkor, hallva a lármát, én sem gondoltam úgy, hogy odamegyek. De hát, ha Tokaj, akkor szemben az állomással a Szerelmi pincesor, amelynek neve Szerémi lenne, hiszen Szerémi György mester kapta hálából a királyválasztás lebonyolításáért urától, Szapolyai Jánostól, azaz I. János magyar királytól. De hát így múlik a világ dicsősége, Szerémi dűlő helyett Szerelmi pincesor lett, hiszen a ma élőknek persze, hogy a szerelem sokkal többet jelent, mint valami Szerémi…

A fiatalok, ha éppen Szerelmi az a sor, ha nem, inkább vele nem törődve igyekeztek – ordították, hogy mindenki hallja – a fesztiválra. Én meg át a pincékhez. (A Vasút vagy az önkormányzat, vagy az önkormányzat javallatára a Vasút megcsinálhatná ott az átjárást, hogy ne kelljen a sínek között botladozni.)

A pincesoron kedvenc pincémbe siettem (ez nem a reklám helye, nem fizettek a reklámozásért, hát nem mondom hova), ahol a legjobb bor van, amely infót megosztottam két pesti hölggyel. Mert hát ugye a vitéz, a lovag, a kisdobos, a kiscserkész ott segít, ahol… A két hölgy, szintén harmincasok (és egyébként NAV-osok, elárulhatom már a fesztiválnak, bár nem voltak szolgálatban), és szintén első fesztiválozókat köszönthettem bennük. Én azt hittem,  ők tudnak valamit a fesztiválról, de ők is kérdeztek tőlem, ugyanerről. Aztán kiderült, én mégis többet tudok Tokajról és többet a borról. Szeretem Tokajt, tulajdonosi büszkeséggel vezettem a hölgyeket és néhány mögénk-hozzánk csapódó szintén „öregebb” fesztiválozót egészen Tokaj belvárosáig. Ott aztán elbúcsúztunk, hiszen engem várt a kötelesség, vagyis a riport Tokaj első emberével, Májer Jánossal. (Lásd később!)

De a polgármesteri beszélgetés előtt – mert az első ember éppen akkor nem ért rá –, több vendéglátóssal és panzióssal, sőt szálloda recepciósával is folytathattam informális, nem hivatalos beszélgetést. (Bemutatkoztam, elmondtam mindenhol, ki vagyok, és miért vagyok itt, de a válaszolók inkább nem szeretnék nevüket nyomtatásban látni.)

Itt történt egyébként egy kisvendéglőben – mennyei étel és kortyolnivaló, meg kedves, közvetlen vendéglátó modor volt ott – hogy szólított a kötelesség a nem éppen mellékes, bár annak nevezett helyiség felé. Miért írom ezt le? Mert itt jött a KULCS. Titkot mentem deríteni, hát kellett ahhoz a kulcs. Szó szerint kézbe adták, és sok mindent megérthettem a fesztiválról! Én ott és akkor csak annyit érzékeltem, hogy az utcáról nyíló – kinti pad-asztal is volt – ajtóba, amikor kevésbé tolom be a kulcsot, akkor az nem nyit, szentek emlegetésére sem, ha meg túltolom, jöhet akár a szentek serege, de szájra csúszva, ami nem illő, de mégis van ilyen. Tehát a kulcsot pontosan kell betolni a zárba: ez ilyen egyszerű!

Ilyen egyszerű a titok fejtése is a fesztiválon. Kell a kulcs, amely mi magunk vagyunk. Ha csak kicsit toljuk be magunk a fesztiválra, nem érthetünk belőle, különösen „fílingjéből” semmit. Csak halljuk a zenét, de na és, ennyi egy fesztivál? Zenét, méghozzá mindig azt, amely nekem tetszik, hallgathatok otthon is. Ha viszont túltoljuk a kulcsunk, átesünk a fesztiválon, úgy, ahogyan több fiataltól, és legyünk igazságosak, kevésbé fiataloktól is láttam.

„Fesztivál! Szeszt igyál!” – visította az egyik, mert az nem kiáltás, sőt már nem is csak ordítás volt. Ő, láthattuk, magára hallgatott. De nagyon. Legalább egy ember tanácsát megfogadta.

Sajnos, már az első napon sok ember kószált-botorkált-feküdt-aludt az utakon, ebből a kulcsátesett kategóriából. Ezeknek, úgy láttam, teljesen mindegy, hol és miért vannak, csak pia legyen dögivel, ahogy a „jó tanácsát” egy ifjú megosztotta velem. Sőt, az első napon volt, aki már az őskorszaki színvonalra jutott, a cserekereskedelemre. Bort kínáltak egy helyen cigiért, egy másik legény pedig barátnőt sátorhelyért cserében. (A bort az első legény mutatta, az ominózus barátnőt a másik nem.) Szóval, hagyjuk őket, aludjanak, józanodjanak.

A kulccsal megfelelően kell betalálni! Oda kell menni, ahol a zene van, hiszen ezért jöttünk! A színpadok, a nagy és rendezett tér, az igényes vendéglátóhelyek, a sok és segítőkész szervező, a sok és nem annyira lelkes és segítőkész biztonsági ember, a betóduló tömeg, amely zenét akar, és jó zenét, amit itt kap, ráadásul úgy, hogy együtt szeretik, egymást erősítik zene és fesztiválszeretetükben. Kik voltak ezek az emberek? Mosolygós arcok, kedvesek, barátkozóak. Kis család: karon ülő baba, mamája és papája. (Persze a papa kezében szigorúan borsodi, hiszen ők a fő szponzorok.)

Kacér lányok, no persze, ilyen is kell, ne legyünk nagyon vének! És nevető legények. Éneklők. Dúdolók. Zenére, kalandra, közös élményekre, fesztiválra vágyók. Fesztiválra járók: ők az igaziak!

Az ő kulcsuk pontosan nyitott: tudták-tudják, ez a Hegyalja!

 

Katt a további fotókhoz!

 

Petrusák János riportja Tokaj első emberével, Májer János polgármesterrel

 

- Polgármester úr, Tokaj a bor városa, sőt, számunka, magyarságszeretők és borkedvelők számára a bor igazi fővárosa. Mit jelent Önöknek az, hogy nevük a közszájon nem csupán a borral, hanem a Hegyalja Fesztivállal is összeforrt?

- Számunkra e Hergyalja Fesztivál egy a sok közül, amit a városban szervezünk, s ezeknek döntő többségében a bor áll a középpontban. Természetesen a Hegyalja Fesztivál a legtöbb embert mozgatja meg, a legtöbb turistát hozza, ezért kiemelt jelentősége van, vetekszik a Szüreti Napokkal. Mi az valljuk, hogy a bort akkor lehet jó áron, azaz nyereséggel eladni, ha városban a turisták vásárolják meg és nem a multik nyomott áron az áruházakban. A Fesztivál 13 év alatt beleforrott város rendezvénynaptárába – még akkor is ha zajosabb – mint mások, de fesztivál, ez a feladata, nem szeretnénk ha meg kellene tőle válni. 

 

- Ez a fesztivál, hazánk egy meghatározó könnyűzenei fesztiválja immáron 13 esztendeje van közigazgatásilag Rakamazon, de a fesztiválozók szerint a tokaji Tisza-parton. Az Önök városának mit jelent ez a közelség? Milyen pozitívumokat, és esetleges negatív jelenségeket tudna felsorolni?

 

- A közelség azt jelenti, hogy a fesztivál nagyrészt Tokaj város infrastruktúrájára, kereskedelmére, idegenforgalmára, szolgáltatásaira épül. (Én még nem láttam fesztiválozót a közeli Rakamaz városban.) Ebből jelentős bevételek jelentkeznek azoknál az embereknél, akik a fesztivált kiszolgálják, akik természetesen döntő többségében tokaji polgárok, vagyis ez számukra öröm. A város felpezsdül a számos fiatal jelenlétében, nem árt a gyérülő idegenforgalmi szezonban, amit a gazdasági válság okoz számunkra. Nos, jár egy kis éjszakai harsánysággal és rengeteg szeméttel is, amit naponta 2-3 alkalommal elszállítunk. A világörökségi város nem lehet szemetes. Megszoktuk talán meg is szerettük. Rakamaz ez esetben szerencsésebb, mert negatív jelenségek nem árnyékolják be a fesztivál hetét, s közben a feltételezem, hogy a területért szép bérleti díjat kaphatnak. De ez már nem tartozik ránk.

-  Ön, mint a város első embere, illetve a képviselőtestületük nem érzik-e úgy, hogy a hivatalos álláspontjuk a fesztiválról, annak pozitívumairól és a nem hivatalos, amelyet a vállalkozók és a lakosság képvisel, eltérhet egymástól?

- A város Képviselő Testületének nincs negatív megítélése a fesztiválról hivatalosan és nem hivatalosan sem. Éppen ma beszéltem egy képviselő társammal, akivel abban állapodtunk meg, hogy a fesztivál vezetőivel, a buli után azonnal felvesszük a kapcsolatot és megbeszéljük a tapasztatokat, kialakítjuk azokat az intézkedési csomagot, amely még jobb szolgáltatást nyújtanának a jövőre idelátogatóknak. Megvizsgáljuk azokat az érintkezési pontokat, amivel a fesztivált erősíthetjük, vagy segíthetjük. Természetesen az nem lenne igaz, ha azt állítanám, hogy mindenki örül ennek a nagy a zsongásnak, ilyen emberek mindenhol vannak és lesznek. Tény, hogy Tokaj él és lüktet, s ha ez így van akkor az a nagytöbbségnek jó!

- Mit tesznek annak érdekében, hogy szeresse egész Tokaj a fesztivált? Gondolok itt azon vállalkozóikra, legyenek vendéglátósok vagy szállodások-panziósok, akik az ő szavaikkal élve a „komoly vendégek” elriasztását látják nem is a fesztiválban, annak zenei hangerejében, hanem a fesztiválozók egy részében. Nekik mit tudnak mondani?

 - Azt hiszem, hogy mindenkinek tolerálnia kel a városban és az ideérkező turistáknak is, hogy ez a hét a Hegyaljáé, a fiataloké! A Fesztivál Szervezők egész évben hírlevekkel bombázták az országot, a várost, hogy mikor lesz a rendezvény, hogy kik fognak fellépni, vagyis akinek a kényes igénye ezt az egy hetet sajnálja a fiataloktól, azt sajnálom, mert elfeledte, hogy Ő is volt fiatal, és sokkal többet megengedett magának, mint most zord anyuka, vagy apukaként. Akik mostani felnőtt középkorú korosztályba tartoznak, a hippi korszakba születtek bele, nos akkor is voltak polgárpukkasztó dolgok.     

-  A fesztiválozókkal beszélgetve, nagy örömömre – annyira szeretem Tokajt, és annyiszor járok ide Nyíregyházáról, hogy engem itt mindent ismerőnek néztek -, többen is kérdezgették tőlem, hogy a fesztivál ideje alatt miért nincs több idegenforgalmi pont Tokajban? Sőt, volt aki idegenvezetőt is hiányolt, mert szívesen végigjárták volna a helyi értékek felderítése miatt a várost…

- Tokaj kisváros, egy Tourinform irodánk van a sétáló utcán. Ebben az irodában azonban többen dolgoznak, s ha igényelnek idegenvezetést, akkor legalább három – négy kolléga áll rendelkezésre. Valószínű a fesztiválozók ezen túlléptek, annak ellenére, hogy a fesztiválszervezőknek kiváló a kapcsolatuk a Tourinformosainkkal.

- Többen kérdezték, hogy a zsinagóga és a Paulay Ede Színház miért nem látogatható ezen fesztiválidő alatt

- Azt sajnálom, hogy kifogás merült fel arra, hogy sokan szerették volna megnézni a Zsinagógát és a Színházat, hiszen - többek között - éppen ezekre az épületekre vagyunk a legbüszkébbek és állandó személyzetük is van. Tehát a látogatást erőfeszítést sem okozna, hiszen a személyzet szívesen eldicsekszik ezekkel a „műkincsekkel”. Úgy gondolom, hogy ha ez nem így van, akkor ez egy bosszantó szervezési hiba, amire a jövőben minden bizonnyal jobban oda fogunk figyelni.

 

-  Kérdésként felmerült, Tokaj vajon hogyan várja a fesztivált, mert „odaát” Rakamaz szinte tudomást sem vesz róla. (Pedig idegenforgalmi adót és egyéb helyi adókat Rakamaznak fizet a fesztivál.)

 - Tokaj kitörő lelkesedéssel várja a fiatalokat! A vállalkozók, szállodások, éttermesek boltosok, borászok, sörözök, jó előre felkészülve várják a fesztiválozókat, hogy ha átjönnek, akkor semmiből ne érezzen a fiatalok hiányt. Nagyon fontos a város számára, hogy ezek a fiatalok jó benyomásokkal távozzanak a városból, mert Ők lesznek 5-10 év múlva Tokaj potenciális vendégei a magasabb színvonalú szállodáinkban, vagy a Fesztiválkatlan előadásain stb. Rakamazról nem szívesen nyilatkoznék, mert nem az én dolgom. Talán számukra az is hátrányos, hogy a fesztivál 2,8 km-re van a lakott helytől, Tokaj esetében pedig csak a Tisza hidat kell átgyalogolni. Az sem közömbös, hogy Tokaj sokkal jobban felkészült a turizmus fogadására, mint a szomszédunk.

       - Mit üzenne Tokaj a Hegyalja Fesztiválnak, illetve a Hegyalja Fesztiváltól mit vár el Tokaj?

- Első üzenetem, hogy jövőre ugyanitt! Utána azt üzenem a fiataloknak, amire még talán nem gondolnak, hogy most élik fiatal éveiket, amely soha nem fog megismétlődni, tehát becsüljék meg, ugyanakkor szórakozzák ki magukat, kulturáltan úgy, amennyire csak lehet, alkalmanként azonban ki lehet engedni a szépen fésült fiú modellből.

- Erre a fesztivál jó helyszín. Nagy bulik vannak, mellette az együttesek legjobbjai itt a Tisza mellett, sör, bor van, jó kaják, szépek a lányok. Mi kell még egy forrón pezsgő nyárhoz, a forrón pezsgő ifjúsághoz? TOKAJ!!!

- A Hegyalja Fesztiváltól azt várom el, hogy jövőre is folytassák Hegyalján, legyenek jó bandák, és nagyon, nagyon sok hegyaljás.

- És végezetül egy személyes kérdést engedjen meg, Polgármester úr! Ön kiment, illetve a hátralévő időben ki fog látogatni a fesztiválra, vagy családjából volt-e, van-e valaki kint?

- Most megfogott! Még nem voltam kint, de a hétvégére tervezem, hogy a lányommal kimegyek az „éjszakába”.

 

(A Fesztiválról munkatársaink videóriportot és képriportot is készítettek.

Hamarosan itt látható!) Katt a fotókhoz ⇒