Június

in június, június 4, Trianon, Nagy Napok

Magyarország 1920. június 4-én, 91 évvel ezelőtt írta alá Trianon kastélyában az I. világháborút lezáró békét. A trianoni békeszerződés gazdasági-társadalmi hatásait tekintve a magyar történelem legsúlyosabb tehertétele volt, mely egyaránt sújtott és sújt minden magyar állampolgárt nemzeti, vallási és politikai hovatartozás nélkül.

Trianon!

 

Talán nincs is olyan igazán magyar ember, nem is volt, és sosem lesz, ki teljesen nyugodtan, úgynevezett tárgyilagossággal tudna írni-beszélni Trianonról. Mondhatják ezt mások irredentizmusnak, sovinizmusnak vagy akárminek, de el ne feledjük, például a franciáknak még mindig fájó seb Elzász és Lotaringia néhány évtizedre való elvesztése, azóta is dühtől torzult arccal emlegetik, hazafias énekeket szereznek, és máig tartón emlékműveket emelnek.  Mi magunk is emlegetjük Mohácsot, hát akkor, egy Moháccsal egyenértékű nemzeti tragédiáról miért majdhogynem tabu még mindig szólni? Mert a szomszédok, az úgynevezett győztesek érzékenységét sérti? Ugyan! Akkor tényleg ne beszéljünk se Mohácsról, se Rákócziról, se Donról, mert talán-tán török, osztrák vagy éppen orosz érzelmeket sérthetünk. Szembe kell magunkkal néznünk: nem az erősek viselkedése ez!

 

Magyarország 1920. június 4-én, 91 évvel ezelőtt írta alá Trianon kastélyában az I. világháborút lezáró békét. A trianoni békeszerződés gazdasági-társadalmi hatásait tekintve a magyar történelem legsúlyosabb tehertétele volt, mely egyaránt sújtott és sújt minden magyar állampolgárt nemzeti, vallási és politikai hovatartozás nélkül.

 

1920. június 4-én, a békeszerződés aláírásának perceiben megkondultak Magyarország templomainak harangjai, tíz percre mindenütt megállt a közlekedés, bezártak az üzletek, az iskolák, egyetemek.

A trianoni békeszerződés az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések része, mely Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és az antant (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) között jött létre, és többek között meghatározza Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság új határait. (Ausztria határairól emellett a St-Germain-i békeszerződés is rendelkezik.)

 

Trianoni győztesek 

 

Félreértés ne essék: Románia, Csehszlovákia, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (későbbi Jugoszlávia), sőt Ausztria nevezetű győztes antant állam nem létezett. Ezen államok velünk, magyarokkal szemben győztek, ragadhattak el színtiszta magyar lakta területeket kényük-kedvük szerint. Mi okból? Máig vita, és máig titok ez. De tény, hogy nemzettel, még vesztessel is, sosem bántak el ennyire keményen a világtörténelemben!

Románia, miután 1916-ban megtámadta az Osztrák-Magyar Monarchiát, gyors sikerek után állama összeomlását érte el, majd Bukarestben különbékére kényszerült. Így Románia többé, a nemzetközi jog értelmében megszűnt hadviselő fél lenni. Reá a korábbi titkos antant ígéretek már nem vonatkozhattak volna.

Csehszlovákia sohasem volt azelőtt. Csehország Ausztria örökös tartományaként létezett, míg a szlovák népesség 1000 éven át Magyarország felvidéki területein élt.

A szerb-horvát-szlovén állam több nagy alkotóeleme, így Horvátország és Szlovénia az Osztrák-Magyar Monarchia részei voltak, Bosznia-Hercegovinával együtt.

Ausztria győzelme Magyarország felett pedig a legabszurdabb, olyan, mint egy Kaffka- regény, csakhogy ez az élet: Trianonban Ausztria-Magyarország egyik fele győzött a másik felett. 

 

A trianoni diktátum

 

Szigorú értelemben vett tárgyalás nem folyt, az antant képviselői fogadták a magyar küldöttséget, és egyszerűen közölték vele a feltételeket. Ezután átvették a magyar álláspontot tartalmazó dokumentumokat, majd pár nap múlva - lényegében anélkül, hogy figyelembe vették volna a magyar érveket - közölték a döntést.

 

Stratégiai-katonai okok miatt egybefüggő magyar lakosságú tömbök kerültek a határ túloldalára (Csallóköz a teljes Dél-Felvidékkel, a Partium, Székelyföld, a Délvidék északi része), noha legtöbbször ki lehetett volna jelölni megfelelő határt. A magyar tárgyalási stratégia sem volt kompromisszumkész: a teljes integritást célozta ahelyett, hogy a magyar lakosságú határmenti területek megtartására törekedett volna. A magyar javaslatokat többek között ezért is hagyták figyelmen kívül.

A békekonferencia alatt gróf Apponyi Albert, mint delegációvezető tiltakozott. Az országban sok helyütt Nem, nem soha! táblákat állítottak fel. Megalakult a Területvédő Liga és az emberek, a politikusok, művészek és a sajtó is Trianon érthetetlenségéről beszélt.

 

A világ véleménye

 

„…a magyar határ bizonyos fokig önkényesen van megvonva. Elég, ha egy térképet megnézünk, és azon követjük a határvonalat, amely egyébként nem feltétlenül végleges, s amely, tudjuk meg mindjárt, nem feltétlenül szentesíti az igazságot. A határ bizonyos érdekeket sért és ezért bizonyos kiigazításokra lesz szükség." – jelentette ki Briand, az akkori francia miniszterelnök és külügyminiszter.

 

Az utódállamoknak nevezettek, amelyek mind részesültek, sokszor eddigi területükkel megegyező, vagy nagyobb területtel Magyarországból, máig dicsérik Trianont. És ezen államok politikusai, sajtója, történelemkönyvei, emberei legjobb esetben is csodálkoznak, de inkább mérgesek, sőt irredentizmust emlegetnek, ha egy magyar keseregni merészel Trianon kapcsán. Ők azt mondták 1920-ban is, hogy Trianon örökké fennmarad.

 De más politikusok is voltak. „Ez a béke nem államférfiak munkája” – mondták. A trianoni szerződést az Egyesült Államok egyáltalában nem ratifikálta. Mégpedig azzal a célzattal, hogy a leghatározottabban tüntessen a szerződésben foglalt igazságtalanságok ellen.

 

Magyar politika

 

Mivel mindenki Trianon igazságtalanságáról beszélt, az akkori politikusoknak, ha nem kívánták elveszíteni a honfitársak szavazatát és megbecsülését, foglalkozniuk kellett Trianon problematikájával.

A gazdaság az elveszített bányák, üzemek, erdők, földek, vasúti gördülőállomány és mozdonyok ezreinek elvitele miatt életképtelenné vált. De amely üzem meg is maradt, ott is nagy gondot okozott, hogy a piac és a nyersanyagforrás, vagy éppen a szakképzett dolgozók a határ túloldalára kerültek.

Az akkori politikát irredentának nevezik, irredentizmus olasz szó nyomán, amely visszaszerzendőtjelent.

           

A magyar közgondolkodás ezekben az években másról sem szólt, mint Trianon revíziójáról, felülvizsgálatáról, megváltoztatásáról.

A szerződést az 1921. évi XXXIII. törvénycikkel iktatták be a magyar jogrendszerbe - ez volt az egyetlen magyar törvény, amely fekete keretben jelent meg.

 

Akkor és azóta…

 

Trianon örök? Alig száradt még meg a tinta a trianoni szerződésen, amikor 1920. július 24-én, Fouchet budapesti francia főmegbízott jegyzéket adott át a magyar kormánynak, amelyben a francia kormány hivatalosan felajánlotta, hogy Magyarország és az utódállamok között kész olyan tárgyalásoknak a közvetítésére, amelyeknek a céljuk, hogy „egyrészt orvosoljanak bizonyos gazdasági és néprajzi igazságtalanságokat, másrészt kiegészítsék a kisebbségek védelmének biztosítására már létesített határozmányokat.”

A Magyarország testén osztozó utódállamok is érezték, hogy túl sokat juttatott nekik a véletlen szerencse, s józan ésszel nem lehet arra számítani, hogy a trianoni szerződés minden intézkedése állandóan fennmaradjon. Volt idő, amikor maga Beneš is az elcsatolt területek egy részének visszaadására gondolt.

1927. június 21-én jelent meg a Daily Mail-ben a Magyarország helye a Nap alatt című cikk, amelynek első mondata így hangzott: „Kelet-Európa tele van Elszász-Lotharingiákkal.” (Azaz az erősebb jogán, igazságtalanul elszakított területekkel.) A cikket, majd cikksorozatot és kampányt Lord Rothermere, a Daily Mail tulajdonosa  indította  meg.

A nagyhatalmak képviselői közül először a valóban első világháborús győztes Olaszország foglalt hivatalosan állást a trianoni szerződés revíziója mellett.

 

Ezután következett az első, majd második Bécsi döntés, a délvidéki bevonulás, majd a második szörnyű világháború. És szlovákok, románok, horvátok… mind, akik teli torokkal énekeltek a Wehrmachttal, megint – hála a nyugati hatalmaknak – győztesként fejezhették be ezt a háborút is. El volt akkora már a magyarságnak felejtve Teleki Pál, el az első különbéke tapogatózás, el a budapesti zsidóság megmentése, el az, hogy hazánkban menekült zsidók, lengyelek, németek, osztrákok, francia és angol katonák, pilóták leltek menedéket. El volt minden, csak a tény maradt, még a trianoni határba is beleharapott egy éhes utódállam: Csehszlovákia. Az, amely Eduard Beneš szerint örökkön-örökké létezni fog (1992-től nem létezik!); Jugoszlávia, amely 1991-ben felbomlott…

Nálunk a szocializmusban nem lehetett beszélni Trianonról, vagy esetleg csak úgy, hogy az utódállamoknak igazat adva átkozni kellett a „Horthy-fasizmust” és revizionista politikáját.

Ma már van Trianon Múzeum. Várpalotán, a Zichy-kastélyban nyílt meg 2004-ben.

Van Trianon ének, himnusz, kiadványok… Lehet már szólni érzelmeink szerint Trianonról. Lehet és kell is.

Hamvas Béla szavaival: „Semmi lázadás. De semmit sem engedni!”

Ez a Trianon Múzeum jelmondata.

 

Tovább a fimhíradókra, videókra