Alig száradt még meg a tinta a trianoni szerződésen, amikor 1920. július 24-én, Fouchet budapesti francia főmegbízott jegyzéket adott át a magyar kormánynak, amelyben a francia kormány hivatalosan felajánlotta, hogy Magyarország és az utódállamok között kész olyan tárgyalásoknak a közvetítésére, amelyeknek a céljuk, hogy "egyrészt orvosoljanak bizonyos gazdasági és néprajzi igazságtalanságokat, másrészt kiegészítsék a kisebbségek védelmének biztosítására már létesített határozmányokat."
A Magyarország testén osztozó utódállamok is érezték, hogy túl sokat juttatott nekik a véletlen szerencse, s józan ésszel nem lehet arra számítani, hogy a trianoni szerződés minden intézkedése állandóan fennmaradjon. Volt idő, amikor maga Benes is az elcsatolt területek egy részének visszaadására gondolt.
1927. június 21-én jelent meg a Daily Mail-ben a Magyarország helye a Nap alatt című cikk, amelynek első mondata így hangzott: "Kelet-Európa tele van Elszász-Lotharingiákkal." (Azaz az erősebb jogán, igazságtalanul elszakított területekkel.) A cikket, majd cikksorozatot és kampányt Lord Rothermere, a Daily Mail tulajdonosa indította meg.
A nagyhatalmak képviselői közül először Mussolini foglalt hivatalosan állást a trianoni szerződés revíziója mellett.
Az I. világháborúban szintén megcsonkított Németország is érdekelt volt a csalódott Olaszországgal együtt a versailles-i békerendszer megváltoztatásában.
A döntés
Csehszlovákia sorsa beteljesedni látszott. A nagyhatalmak, melyek életre hívták, feláldozták.
A Szudéta-vidéket Németországnak visszajuttató 1938. szeptember 29-i müncheni egyezmény nem feledkezett meg a magyarokról sem. A Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és a Német Birodalom által aláírt egyezmény függelékébe bekerült, hogy a prágai kormánynak Magyarországgal és Lengyelországgal is rendeznie kell területi vitáit. Ha három hónapon belül nem tudnak megegyezni, ügyüket a müncheni konferencia résztvevői elé vihetik.
A magyar-csehszlovák tárgyalások 1938. október 8-án kezdődtek Komáromban, de 13-án megszakadtak. A magyar kormány ezután kérte a döntőbíráskodást, ami alól London és Párizs kivonta magát, így 1938. november 2-án a bécsi Belvedere-kastélyban Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter hirdette ki az első bécsi döntést, amely Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részén 11 927 négyzetkilométernyi területet adott vissza 869 299 lakossal. A visszacsatolt terület lakosságának 86,5 százaléka volt magyar és csak 9,8 százaléka szlovák.
Főszereplők
Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó
Vitéz nagybányai Horthy Miklós (Kenderes, 1868. június 18. – Estoril, Portugália, 1957. február 9.) az Osztrák–Magyar Haditengerészet tengerésztisztje, 1909–1914 között Ferenc József szárnysegédje, ellentengernagyként a flotta utolsó főparancsnoka volt.
Az uralkodó a világháború végén altengernaggyá léptette elő. Az első világháborút követő proletárdiktatúra összeomlása után megszilárdította az államhatalmat.
1920. március 1-jétől 1944. október 16-áig ő volt a Magyar Királyság kormányzója. Portugáliai emigrációban halt meg 1957-ben.
1993. szeptember 4-én temették újra Kenderesen.
Országlása idejét a trianoni revízió gondolata hatotta át, minden cselekedetének ez volt fő vezérfonala. 24 esztendős kormányzósága alatt nem gyűjtött vagyont, az apjától örökölt kenderesi kúriában és államfői rezidenciájában, a Budai Várban vagy Gödöllőn lakott.
Rothermere lord
Sidney Harold Harmsworth (Dublin, 1868. április 26. – Bermuda,1940. november 26.) Rothermere első vikomtja, brit sajtómágnás és politikus.
1927-ben tette meg első magyarországi útját, melytől kezdve a magyar revízió egyik fő támogatójává vált.
Magyarország helye a Nap alatt című írásával ráirányította a nemzetközi sajtó figyelmét Trianon revíziójának kérdésére.
E cikk hatására magyar tisztelői közadakozásból kutat avattak a lord tiszteletére.
A kút Budapesten a Szabó Ervin téren látható.
"Az új európai határok igazságtalansága állandó veszedelme Európa békéjének, és azok a kezek, amelyek a mai politikai helyzetet létrehozták, a jövő háború magvait hintették el.”
Lord Rothermere
Eduard Beneš, csehszlovák államfő
Eduard Beneš (Kožlany, 1884. május 28. – Sezimovo Ústí, 1948. szeptember 3.) cseh politikus, Csehszlovákia második, vitatott megítélésű elnöke, Csehszlovákia létrehozásának legerőteljesebb hirdetője és megvalósítója. Külpolitikai tevékenysége nagymértékben hozzájárult Magyarország világháborúkban betöltött szerepének hátrányos megítéléséhez, és a trianoni békeszerződésben meghatározott területvesztéseihez.
Az I. világháború kitörése után titkos ellenállási mozgalmat szervezett Maffia néven, és ő felelt a kommunikációs útvonalakért az akkor éppen Svájcban tartózkodó Masarykkal. Végül 1915 szeptemberében maga is emigrált Párizsba, ahol aktívan terjesztette a nagy és független, akár Budapestet és a Dunántúlt is magába foglaló, az Adriáig nyújtózkodó Csehszlovák Birodalommal kapcsolatos elképzeléseit.
Nevéhez fűződik a II. világháború utáni Beneš-dekrétumok nevű nyíltan német- és magyarellenes törvénycsomag, amelynek értelmében mindenkit, aki a fenti két, szerinte bűnös nemzethez tartozik, ki kell közösíteni, megfosztani jogaitól.
„A magyar küldöttség népszavazást követel a Magyarországtól elszakított területek tárgyában. Népszavazást követelnek, és közben azt forgatják a fejükben, hogy annak révén bizonytalanságot, sőt felfordulást idéznek elő Közép-Európában, mindenekelőtt Cseh–Szlovákiában.”
Eduard Beneš
- NÉZD MEG A KORABELI HÍRADÓKAT IS! - ⇒