Igazából azért jó, hogy az ügynökkérdéssel ma már nem a politika, hanem egy színdarab foglalkozik, mert a színházi előadás erősebben hat az emberekre, mint bármi más didaktikus, szájbarágós ismeretterjesztés. Így, mintegy két órába sűrítve megtanulhattuk, hogy soha többé ne akarjunk olyan államot, amelyik hatalmával beavatkozik a privát szféránkba is, kilesi titkainkat, hogy felhasználja a saját céljaira: az egy párt politikai hatalma megtartására. A közönség megértette az üzeneteket, dörgő vastapssal jutalmazta a szerzőt, a színészeket.
A színdarab Balla Bán István életét mutatja be, aki csak azért kerül a beszervező állambiztonsági szolgálat figyelmébe, mert kiderül a titka, hogy természetellenesen vonzódik nevelt lányához. Balla Bánnak pedofil hajlamai vannak. Megpróbálja titkolni, pszichológushoz fordul, hogy segítséget kérjen, aki könyörtelenül kimondja rögtön a darab elején a keserű ítéletet: erre a „betegségre nincs orvosság”, ha kiderül a titka, problémájára egy megoldás van: a börtön. Ettől kezdve Balla Bán még jobban fél, nehogy lelepleződjön. Ez magyarázza – de elfogadhatóvá nem teszi - azt is, miért vállalkozik rá, hogy legjobb barátjáról a Vasfüggönyt szerkesztő Tatár Imréről „jelentsen”.
Balla Bán keservesen megszenvedi az ügynök lét minden pillanatát, és közben a természetellenes vágyai újabb irányba hajtják. Embersége révén kerekedett felül végül is önmagán, amikor barátja fiát, bár leitatja, de nem rontja meg. Magába mártja a kést, és nem pusztítja el fékevesztett játéka tárgyát.
Amit láttunk a színpadon az egy tisztességes ember tragédiája, aki mindent megtesz az erkölcsi értékeivel ellentétes élethelyzetek legyőzésére, de tehetetlen a sorsával szemben. A főszereplő Friedenthal Zoltán, hol teljesen hitelesen, hol kicsit sablonos eszközökkel oldja meg a Balla Bán karakterének bemutatását. Kicsit kevesebbet adott, mint némelyik mellékszereplő.
A társulatból nekem leginkább Csákányi Eszter alakítása tetszett mind a két szerepében. Dr Szádeczky Elviraként komoly pszichológus, Pánczél elvtársként egy öregedő, pocakosodó férfi. Ha nem ismertem volna a szereposztást, valószínűleg csak később jöttem volna rá, hogy nő játssza ezt a figurát. Többször élnek színdarabokban, filmekben azzal az eleve sok mókára okot adó szerepcserével, hogy férfi női szerepet, vagy nő férfi szerepet játszik, de mindig kicsit kilóg a lóláb. Csákányi Eszternek azonban se a mozdulatai, se a hanghordozása nem volt mesterkélt, abszolút meggyőzően férfi volt a férfi szerepben. Alakítása mentes volt minden fölösleges gesztustól, nem játszotta, hanem megélte a színpadon a szerepét.
Nem így Stefanovits Angéla, aki Tatár Imre néptánc oktató fiát, Ferencet alakította. Itt nem értettem, miért nő kapta ezt a szerepet. Csákányi Eszter mellett nagyon zavaróan nő volt a komolykodó zongorista fiúgyermek.
Thuróczy Zsolt hitelesen alakította mind a három figurájának a karakterét. Jó volt a beépített rendőrügynök Szujóként is, de kiválóan játszotta a pincért is, akinek figuráját olyan jól kitalálta, hogy bár csak néhány szavas szerepe volt, de emlékezetes marad az alakítása.
A többi női szereplő közül talán a Katát játszó Roszik Hellát lehet még dicsérni. Enyedi Éva kislány figurája túl gügyögő volt, a Tatár Imre párját alakító, Szamosi Zsófia is túljátszotta a kultúrharcos Bea szerepét.
Maga a darab mesterien volt felépítve. A konfliktus fejlődésének egyes szakaszait nemcsak jól különítették el a felhasznált népdalok és táncok, hanem ráerősítettek azokra a hangulatokra, vívódásokra, amiket éppen az egyes szereplők megéltek a darabban. Szinte hihetetlen, de a színészek nemcsak előadták a drámát, hanem kiválóan táncoltak, zenéltek és énekeltek.
A visszafogott díszletek és kellékek jól jellemezték a múlt évszázad utolsó évtizedeit. Zseniális volt a hátteret adó óriás magnó, ami hol a lehallgatás kötelező kellékét jelezte, hol eredeti funkciójának megfelelően a beatkorszak technikai csodáját, ami minden akkori fiatal álma volt, mert „a” magnóval már olyan zenét hallgathattunk, amilyet akartunk.
A darab befejezése egyértelmű utalásokat tett arra, hogy a 80-as évek karakterei nem múltak ki a szocializmus elvetésével. Hősei ilyen-olyan pozícióban ma is élnek. Ugyanaz a zenekar, ugyanazt a zenét játssza a felnőtt Tatár Ferenc kitüntetéskor, mint amelyik Balla Bán Kossuth díjas egykori augusztus 20-ai tűzijátékát festette alá. Az elmúlt 20-30 év egyéb történéseire is voltak olyan utalások, amiket feltehetően csak az idősebb korosztály értett meg. Páncél elvtárs beszédes neve a nagyhatalmú Acél Györgyre utalt, a kitüntetés átadásakor elmaradt kézfogás pedig már a tízegynéhány évvel ezelőtti állami kitüntetések blamázsait elevenítette fel.
Ezért nem véletlen, hogy a színdarab nézőinek koruktól függetlenül tetszett az előadás, mert volt aki az ötletes fordulatokat, egy-egy meglepő kijelentést, vagy szexuális utalást, de volt aki a zanzásított, itt-ott kikarikírozott történelem bemutatását jutalmazta vastapssal. Jó darabot, jó előadást láttunk a VIDOR elsőnapi színházi estéjén.
PegazusTv.hu
Bogdányiné dr Mészáros Ágnes
