Dolhai József - Csönd a színházban

in Dolhai József írása, színház, Hírek

Csönd a színházban

A függöny kíváncsi tapsvihar közepette gördült fel, a zenekari árokból ismeretlen, mégis bíztató dallamok zendültek és a közönség árgus szemekkel figyelte a színészek mozdulatait. A színpad megtelt az előadók lábdobogásának hangjaival, és útjára indult a szerepjáték – emlékeztem csendesen, de a kihalt nézőtér látványa még a gondolataimat is lehalkította, és kicsi híján megijedtem a saját hangomtól. Úgy látszik, a színpadon akkor is nehéz a viselkedés, ha üres a nézőtér.

Lassan mégis hozzászoktam az üresség látványához, és néhány fényképezőgép kattogása segített megtörni a csendet is a Móricz Zsigmond Színház deszkáin. A kívülálló számára bizarr látvány lett volna, ahogyan a fotósok megsorozták az üres zsöllyét és a tátongó páholyokat, ráadásul a színpadról. Talán csak kísérőnk és kalauzunk, Magyar Kriszta, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház sajtóreferense volt az, aki otthonosan mozgott a színház zegzugaiban. Igaz, ő már tudta, mi mindent rejt az, ami az idegen szemében első látásra kihaltnak tűnik.

Gondolataimban megteltek az öltözők izgatott készülődéssel. Az illatok és szagok sűrűjében sminkjén háborgó, vagy éppen elégedetten hátradőlő művészek alig látszanak ki segítőik közül, és az utolsó pillanatban indulnak csak Tháliát szolgálni. De megérkeznek, előadnak, fejet hajtanak, és hátrálva távoznak, miközben a világosító rutinosan követi őket akkor is, ha valamely szeszélyből megváltoztatták a „táncrendet” – fantáziálok a zsinórpadlás sötétjében, és telhetetlenül elképzelem, milyen volna onnan egy előadás.

Tovább a teljes cikkre ⇒