Ez a VIDOR milyen volt?

in dr. Tasnádi Csaba, Vidor 2012, VIDOR Fesztivál, Kultúra
Ez a VIDOR milyen volt?
 
dr. Tasnádi Csaba színházigazgatóval Petrusák János beszélget

 

-         Igazgató Úr, két hete, amikor Miskolcon voltam, vagy előtte a fővárosban, ott is már írók, fotósok, újságírók, kultúraszeretők csak a mi VIDOR Fesztiválunkról beszéltek. Ön is így tapasztalta ezt, hogy a fesztivál kapcsán Nyíregyházáról beszél az ország?

-     Őszintén szólva, én ezt nem tudom megítélni, de ha így van, annak nagyon örülök. A Fesztivál előkészületei minden időmet lefoglalták, nem utaztam el Nyíregyházáról, így nem tudom, hogy máshol mit beszélnek rólunk, bár az ismerőseim sokat kérdezgetnek. Azt viszont látom, hogy mivel sokkalta kevesebb forrásból gazdálkodtunk az idén, sajnos a kisebb propaganda miatt – nem voltak mindenütt óriásplakátok, műsorfüzetek -, az országos érdeklődés kisebb lett, mint korábban.

-      A VIDOR ötlete honnan jött? Az, hogy ilyet kell csinálni, és éppen itt, minálunk, illetve a név „keresztpapája” ki volt?

-         Erre a kérdésre szerénytelenség nélkül nem tudok válaszolni… Még a Szentendrei Theátrum igazgatója voltam, amikor felmerült bennem a nem is annyira ötlet, mint inkább igény, hogy egy színházi, művészeti, de alapvetően szórakoztató fesztivált kellene szervezni, mert ilyen még nincs sehol. Nevetni és nevettetni, pedig jó! A tartalmas nevettetés volt a célom, bár először csak színházi produkciókban gondolkodtam. Amikor aztán idekerültem Nyíregyházára igazgatónak, a korábbi ötletem itt szerencsére kedvező talajra talált. Egyrészt láttam, hogy ez a közönség szeret igényesen szórakozni, másrészt a társulatban és legnagyobb örömömre az akkori fenntartókban (a megyében és a városban is) megvolt az igény és a szándék arra, hogy ezt támogassák. Az ötletem aztán itt egy világzenei seregszemlével és sok más egyébbel is kibővült. Már akkor az elején, aki figyelemmel kísérte az első fesztiválokat, az tudja, hogy kialakult az a szerkezet, amely mostanáig is jellemző. A név, pedig egy mozaikszó, amelyeket én nagyon szeretek, különösen akkor, ha azoknak valami önálló értelme is van. A mi esetünkben a VIDOR, a VIdámság és Derű ORszágos seregszemléje, amely az egyik kis törpe neve is, méghozzá a szerintem leginkább szeretni való törpe neve

-         A VIDOR Fesztiválban milyen szerepe van Önnek és az Ön által vezetett színháznak?

-         Közel 100%, nekem is, és az általam irányított színháznak is. A Móricz Zsigmond Színház viszi a vállán az egész fesztivált, a szervezéstől a végelszámolásig. Persze bizonyos szakfeladatokat nem tudunk mi magunk elvégezni, ehhez külsősök és alvállalkozók segítségét vesszük igénybe. Ez a fesztivál nem lenne, nem lehetne a színházunk társulata nélkül, és a több mint egy évtized után állíthatom, a színház sem tudna meglenni a fesztivál nélkül. A társulat minden tagjának szerepe van benne, és már várják is ezt a feladatot.

-         Mivel itt, a hagyományok szerint, színi műhelyek találkozójáról van szó, a színházi szakma hogyan értékeli, rangsorolja? Az itt nyert díjak milyen szakmai elismertséget jelentenek?

-         Erre nekem nehéz válaszolni, mivel nem én, illetve a nyíregyházi társulat kapja a díjakat, és nem is én ítélem oda őket. Azokat a színházakat kellene inkább megkérdezni, akik jelentkeznek, eljönnek és játszanak. Szerintem nézze meg a fellépők honlapjait, hogy hogyan emlékeznek a VIDOR-ra, és arra, hogy itt milyen díjakat kaptak. Én azt látom, hogy a különböző színházakban a falakon igen előkelő helyeken vannak kirakva a VIDOR-díjak. A művészek is beszélnek arról a velük készült riportokban, pl. a TV-kben, hogy a VIDOR-on voltak Nyíregyházán. Ez számomra, és minden nyíregyházi számára nagy öröm.

-         Az idei fesztivál, hogy sikerült? Mitől volt jobb, más, esetleg valamiben kevesebb, mint az előzőek?

-         Az idei attól más, hogy egyáltalán van! Lett, megrendezhettük. A mindenki által érezhető globális gazdasági válság miatt manapság rendkívül nehéz a helyzet kulturális területen is. Ha valahonnan el kell venni, ki kell vonni, spórolni kell, elsősorban ez a terület szenvedi meg. Félő volt tehát, hogy idén vége szakad a VIDOR hagyományának, és nem leszünk képesek megrendezni. Aztán, miközben a színházunk helyzete is bizonytalanná vált, végül szerencsére – hisszük és reméljük – egy stabil fenntartó került mögénk. Nyíregyháza vezetése a fesztivál mögé állt, de nagy köszönet a Nemzeti Kulturális Alapnak is a támogatásért, illetve nagyon sok vállalkozónak, főként a mecénás Bige Holding Csoportnak, de azoknak a kicsiknek és nagyoknak is, akik erejükhöz mérten támogatták a fesztivált. Nélkülük és az önkéntesek munkája nélkül, illetve Nyíregyháza, az itteniek szeretete, akarata, lelkesedése nélkül nem jöhetett volna létre ez a fesztivál.

-         Elégedett? Szakmai, pénzügyi és marketing szempontból, azt hozta a fesztivál, amit várt?

-         A szervezés szakmai szempontból jól ment, minden munkatársam tudta-tudja a feladatát. Elégedett lehetek, hiszen láttam, éreztem a közönség pozitív reakcióit a szabadtéri eseményeken is, úgy, ahogyan a színházban. Arról viszont, hogy gazdálkodási szempontból is minden úgy alakult-e, ahogyan remélni lehetett, arra határozott választ majd csak azután tudok adni, ha lezárjuk az elszámolásokat. Persze menet közben is figyelemmel kísérjük a tervek alakulását, hiszen akár egy apróbb pluszköltség is komoly gondok forrása lehet. Olyan, hogy túlköltekezzünk, olyan nem lehet! Precíz szakmai és pénzügyi tervünk volt, és precízen végrehajtottuk.

-         Ki tudna emelni egy olyan produkciót, amelyre különösen büszkén tekint az ez évi VIDOR?

-         Ezt én hadd ne tegyem, mert ahogyan már mondtam, az egész szakmai terv az én felelősségem volt, így ha valamelyik produkció mégsem tetszett volna, akkor magamat kellene ezért szidnom. Összességében, ahogyan minden eddigi VIDOR Fesztivál, úgy ez a mostani is a szívemhez nőtt, minden egyes darabjával, alkotóelemével együtt. Arra, az előbb felvázolt helyzet mellett különösen büszke vagyok, hogy a VIDOR most is változatos, színes programot nyújtott.

-         Ez a 11. rendezvény volt, a 12.-et is szervezik már? Legalábbis szívben-fejben?

-         Most még fáradt vagyok, fáradtak vagyunk mind, és az adminisztratív lezárás is folyamatban van még. Amint befejeződik ez a munkafázis, tervezni kell a következő VIDOR-t, hiszen a 11. után kell lennie 12.-nek is, ahogyan Ön mondta. Várhatóan októberben kezdjük a jövő év tervezését, de minden terv csak ötlet, ha nincs mögötte forrás, Nyíregyháza támogatásában tehát újból bízunk. Különösen, mert én is úgy láttam, ők is eszerint nyilatkoztak, hogy nekik (is) tetszett. Van remény arra, hogy akarnak egy következőt.

-         Na és ha lesz, a következő miben lesz más, mint a mostani volt?

-         Egy változást biztosan szeretnék! A VIDOR a széles nagyközönség számára, már a legelsők is, a világzenéről szóltak, arról, hogy ez itt Európa legnagyobb ingyenes, - és az ingyenességen nagyon nagy hangsúly van -, világzenei fesztiválja. Ez, láttuk, ez évben nem valósulhatott meg az anyagiak miatt. De én nagyon szeretnék a 2-3 évvel ezelőtti színvonalra visszatérni, hogy legyen a VIDOR itt, Nyíregyházán egy jelentős európai hírű fesztivál, amely ide vonzza az embereket szerte e hazából és a környező országokból!

Én már, és a város, meg mindenki, aki itt volt, merem állítani, hogy várjuk együtt a következő VIDOR-t!