Fergeteges komédia a VIDOR-on: Függöny fel!

in Vidor Fesztivál 2014, Kultúra
Michael Frayn két felvonásosát a budapesti  Centrál Színház művészei adták elő pénteken a VIDOR-on. Fantasztikus hangulatot csináltak. A közönség kacagott, füttyögött, dobogott, és többször felcsattant a taps az előadás közben is. Komédia volt a javából. Ezen a darabon nem lehetett kuncogni, somolyogni, nevetni. Itt kacagni kellett, úgy hogy az ember könnye csorgott.
 
 Elképesztő komédiázásra ad lehetőséget a szerző, aki egy szedett-vedett, haknizó vidéki társulat életét mutatja be: elölről és hátulról. Beavatja a nézőt abba, hogy készül egy darab a főpróbától a premierig, és hogy laposodik el a x-edik előadás után, aminek a turnéra összezárt színészek között kialakult ilyen-olyan konfliktus is az oka. Szerelmek és viszonyok nehezítik a társulat életét.
A darabbeli társulatban is van, mint az életben „nagy rendező”,  Schmied Zoltán alakítja , művészi allűrökkel a fontosságát hangsúlyozó szépfiú, akit  Bereczki Zoltán formáz meg,  szép , de butácska színésznő, akit a tökéletes alakú Ágoston Katalin játszik.
                                        
 Ahogy színre lép, rögtön felismerhető a többi karakter is. Az intrikáló , mindenkiről mindent tudó Belinda Blair, (Botos Katalin), a magánéleti gondokkal küzdő Frederick, (Cserna Antal játssza), a kiöregedett, alkoholista színész, Selsdon, (Papp János) akit most megtűrnek a társulatban, de  valamikor nagy szerepeket játszhatott. Van két kisebb, de a társulat életében fontos szerep, a rendező asszisztens (Szilágyi Csenge), az ügyelő-mindenes (Vári Kovács Péter). A felsorolás végére hagytam a kapuzárás előtt álló, de megöregedni nem akaró színésznőt, Dottyt, akit Pokorny Lia játszik elképesztő módon. Első pillanatban azon gondolkodtam, hogy lehet ilyen tramplira formázni a színésznőt, de a darab közben erről is lerántották a leplet
 
Nekem nagyon tetszett, hogy egyik színész se akarta túljátszani a másikat, együtt vitték az egész darabot az első felvonástól az utolsó pillanatig. Kiegyensúlyozott, minden pillanatában a maximumot nyújtó volt az előadás.
 
Olykor úgy éreztem, én is része vagyok a színpadi társulatnak, vagy legalább is ott vagyok a főpróbán. Persze ennek oka az, hogy az író eleve beavat a társulat életébe, megmutatja nemcsak az „előadást”, hanem mindazt ami a kulisszák mögött történik. De ezt az érzést erősítette egy-két nagyon ügyes rendezői fogás is: a  darabbeli rendező a nézőtér különböző pontjáról instruálta a színészeket, a színdarab szerinti előadást másodszorra a kulisszák mögül „láthattuk”. Ez kiváló lehetőséget teremtett arra, hogy leleplezze a társulat életét mérgező konfliktusokat, megmutassa azokat a pillanatokat, amikor nem a nézőknek, hanem egymásnak játszanak a színészek, vagy éppen egymás ellen.
 
Mivel az első felvonásban, a főpróbán megismertük a társulat által játszott egész darabot, a fonákjáról is tudtuk, hogy minek kellene történni és számtalan derűs pillanatnak az volt az oka, hogy tudtuk,  mi, miért nem sikerül úgy, mint ahogy kellene.
 
Mint minden komédiában, ebben is számtalan szexuális utalás volt, de ezek nem lógtak ki a darabból. Kellettek, hogy az amúgy is nevetésre ingerlő helyzetkomikum még nagyobbat „szóljon”. Ott és akkor kellett Pokorny Lia ujj-szopogatása, vagy a rendező félre nem érthető derék riszálása. Aranyos volt a házassági évfordulót otthon titokban megünnepelni akaró házaspárt játszó Botos Katalin és Cserna Antal cincogó-mijákoló lépcsőjelenete.
Cserna Attila feledhetetlent alakított, amikor az adóhatóság levelét vissza akarta ragasztani, és összeragasztotta az ujjait, lepecsételte a nadrágját, majd  - mivel a ragasztó és az oldószer  a nadrágján belül is „hatott” -  lecsúszott nadrággal, egy szál kisgatyában élénk derékmozgatás közepette vonult el a fürdőszobába.
 
Derült a közönség, amikor a darabbeli rendező a kiengesztelő virágcsokor helyett megvásároltatott kaktusz tüskéit szedegette ki a nadrágja hátsó feléből, és szinte robbant a nevetés akkor is, amikor Pokorny Lia levetkőzött. Dottyként ott vonaglott , mint egy sárló kanca , a fodrozódó háját kiadó alsóneműben. Igen, itt derült ki a titok, hogy mitől lett olyan trampli az egyébként csinos művésznő. Mesterien volt kitömve. Fehérneműben, az általa alakított szexre éhező idősödő színésznő elformátlanodott alakját, a  hurkásra tömött derekát, fenekét látva,  szem nem maradt szárazon a nézőtéren.
 
Szenzációs volt Bereczki Zoltán minden mozdulata. Félelmetes, amikor emeletnyi magasságból legurult a lépcsőről, észbontó, ahogy a második felvonásban az összekötött cipőfűzője miatt kétlábon ugrálva közelítette meg a darabbeli színpad emeletét.
 
Egyenként nehéz értékelni a színészeket. Ennek az az oka, hogy egyszerűen nem lehet különbséget tenni a főbb szerepeket játszók között a pénteken nyújtott alakításuk alapján. Mindenki fantasztikus volt!
 
Régen láttam ilyen fergeteges előadást. Kiváló darab, kiváló rendezés, a darabhoz és az egyes jelenetekhez nagyon illő jelmez és díszlet, fantasztikus színészek. Ezt a végén dübörgő vastapssal ünnepli a közönség. Számolni is elfelejtettem hányszor hívtuk ki újra tapssal a színészeket. Mindenkinek tudom ajánlani, ha hozzájut, akár Pesten, akár máshol a Centrál Színház előadásához, ne hagyja ki, ha jól akar szórakozni.
 
BMÁ
PegazusTv.hu